A francia massage szó görög eredetű massein (dörzsölni) szóból ered s gyúrást jelent. I.e.4000-ben, Indiában léteztek már fürdők , melyeknél masszázskezeléseket is alkalmaztak. I.e.3200-ban Papirusztekercsek tanúsítják, hogy az egyiptomiak a betegségek és sebek gyógyítására is használták a masszázst. I.e.2700-ból Kong Fu –tól származik a legkorábbi kínai feljegyzés a masszázsról. I.e.500körül Kínában papok oktatták a masszázst . I..e.199-130 között a római Birodalomban Galenus új masszázsfogásokat vezetett be, ezeket Gimnasztikával kombinálta. IX században az arabok Salernoi iskolája egészségvédelemmel, masszázzsal, és mozgással foglalkozott. XII.században Francois Fuller brit orvos a masszázst és a testedzést, a gyógymódok közé sorólja. XV. században Nicolas Andry francia orvos ír a megelőzésről , a tartó mozgató szervrendszer funkcionális szerepéről. 1517-1590-ben Ambrrosie Pare terápiás céllal masszírozta a mozgásképtelen sebesülteket. 1600-ban Paracelsus egyetért Pare-val az anatómiai és élettani alapokat látja fontosnak 1776-1839 P.H. Ling vívómester alakította ki a klasszikus svédmasszázs fogásait 1898-banHead felfedezte a bőrtakaró és a belső szervek közötti reflektórikus kapcsolatot éa a szegmentális összefüggéseket. 1917-ben Mackenzie szegment –masszázs alapjait, reflexzóna-masszázs néven írta le. 1929-ben Elisabeth Dicke kötőszöveti masszázs elméletét, és speciális technikáit dolgozta ki. 1947-ben James Cyriax angol ortopéd orvos mélymasszázs könyve fizioterepeuták számára.